Múlt, jelen, jövő

Ha tetszik oszd meg: Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz

Teklafalu helyén az 1800-as évek elejéig egy Tiltvány nevű puszta állt. A puszta birtokosa, Cindery László volt, aki dohánytermesztő munkásai részére egy új települést alapított itt. E célból házhelyeket alakított ki itt.

1839-ben Tolna vármegyéből hozott német dohánykertészeket telepített ide. Az új telepítésű falut pedig feleségéről nevezte el Teklának. A 18. században a faluhoz tartozott egy Ongya nevű helység is.

A falu először nehezen megközelíthető volt, mivel csak földút vezetett ide. A közlekedés könnyebbségét az I. világháború előtt itt épített vasútvonal Szentmihályfa és Vitézi közt megnyitott állomása jelentette, és ide csatlakozott a Vitézi puszta–Szenegát között közlekedő erdészeti kisvasút is.

A sokáig csak földúttal rendelkező faluhoz 1929-re elkészült az első zúzottköves, úgynevezett makadámút is.

A II. világháború után a német lakosok nagy részét kitelepítették a faluból. Helyükre később a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében Felvidékről magyar családok érkeztek.

A 20. század elején Teklafalu Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott. Az 1910-es népszámláláskor 815 lakosa volt, ebből 542 magyar, 273 német volt.

Az 1950-es megyerendezéssel a korábban Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.

A 2001-es népszámláláskor 380, 2008. január 1-jén 351 lakosa volt.